Egybesülések

nézem a tévét, minek nézem..

Mi volt az ősrobbanóanyag... az az "anyag", tegyük idézőjelbe, na! Mi volt? Az biztos, hogy nem volt benne idő. Egy pillanattal a robbanás után azonban a Teremtő máris vonulhatott a kasszához hatalmas - ismeretlen fizetőnemben mért - gázsijáért.

Mennyi, mennyi... illetlen kérdés. Az is lehetséges, hogy már időtlen idők óta robbantgat, amihez előre kapta meg a támogatást az EU-tól (nem félreérteni: Egybesült Univerzumok!)

Volt azonban az a - nekünk - Ősrobbanás. Az ősrobbanás és minden robbanás az, amikor időt viszünk be az anyagba, méghozzá mérhetetlenül sokat.

Van ebben az idővel tágított energiacsomagban egy-két potenciális buborék, ami majd mindent elnyel, és ez lesz egy új fizika kezdete. Ez - csakis az időnek köszönhetően - sok százmilliárd évvel később lesz. Figyelmeztetés nélkül jön és a fénysebesség háromszorosával. Ember? 

Ember, sokkal nagyobb üzletről van itt szó! Ott állunk majd tehetetlenül, szemtől szembe (na jó, az operatőrnek hátulról) és valószínűleg azonnal egybesülünk.

Oszt jóvan - de most legfelsőbb szempontból.

Fizikusaink legfrissebb kutatásai szerint létezik az abszolút lehetséges. Ilyenformán abszolút lehetséges egy fázisátmenet, amire jó időben talán fel lehet készülni. Ez a fázisátmenet vagy megtörténik, vagy nem. Ez van, ennél többet most még nem tudunk. De tudhatunk, ha idő előtt egybe nem sülünk. Legeslegnagyobb fizikusunk állítja mindezt, a tudomány einsteinköve, ki azonban addig nem von le semmilyen következtetést, amíg meg nem győződik mindenről. Győzködik, persze, győzködik, hogy vonjon le, mert nem kívánunk itt állni a bizonytalanságban, miközben eláraszt bennünket az a gondolkodásunkat bénító túlszaporodó fajta, szerte a földi világból, ki a maga ősrobbantgatásaival kívánja magára terelni a figyelmünket. Csak a jólétünkért jönnek, de nekik az épp elég, nekünk meg igen kevés lesz.

Na, de az időtlen őspillanatba bevitt mérhetetlen sok időnél tartottunk! Olyasmi ez, hogy még a legnagyobb őspillanat is csak bámul ( a kis pillanatok észre sem veszik!) és az őspillanatban szorongó ősanyag, ami eddig beletörődve strukturállott magában, menekülőre fogja.

Hogy mi lett ebből, azt már tudjuk: ez, ami most van. Nem kell feltétlenül beledögölni. Csakhogy jön a fekete cunami.

Természetes jelenség, aminek örülni kell, vallja az olasz miniszterségig jutott kongói vagy nígériai arc, aminek feketeségéből életrevaló szem csillan ránk. Na, igen, örülni már megtanultunk. Voltak itt már tektonikus eredetű cunamik, és alig vittek el esetenként pár százezer embert, miközben elcsórtak a magas partokról tengernyi őslevesnek valót, ami új lehetőségek kezdete.

Tudósaink persze nem feketét mondanak. A "sötét energia", így hívják. A sötét energia a semmi energiája, mondják tudósaink, és máris tények elé állítják a kétkedőket: tégy egy zárt dobozba sötét energiát, mérd meg, mennyit nyom, ezután tágítsd a dobozt kétszeres térfogatúra (te dolgod, hogyan, persze anélkül, hogy kinyitnád!) és mérd meg újból. Kétszer annyit fog nyomni.

Akinek kevés a képzelő ereje, elég ha vár kicsit. Jön ez a fekete energia, és miközben mi méricskélünk, kétszer akkorára fogja tágítani a dobozát, és hirtelen kétszer annyit fog nyomni.

Talán tehetnénk ellene. Sietnünk kell azonban, mert jó, ha nyolcszázmilliárd évünk van. Előkerülnek ugyanis idővel a zombicsillagok, amik az örökös jelenből az azonnali jövőbe repítenek bennünket (kéjesen tudományos pillantás a kamerába, hány néző csinálta össze magát...) Ezek a zombicsillagok - szlengesen zombicsik - akkorát ütnek, hogy a fekete lyukak is belepusztulnak. Közülünk a legeslegerősebbel is, akkor már teljesen feketével, aki éppen azt kérdezi még, mi az isten folyik itt már?, egyetlen gammavillanás végez.

De ott még nem tartunk.