2017. december 25., hétfő

Karácsonyi meglepetés



Kérdezte a kis asszisztens lányka, milyen fát szeretnék, s már mutatta is azt, ami a nagy raktári stószból lecsúszva lábunk közelében hevert. Ez szép nagy. Igen, majdnem olyan magas volt mint én. A fenyőhálóban szorongva furcsán festett. Felül jóval testesebbnek mutatkozott, mint lent. Nem a nagy katalógusból való darab, annyi szent, de sorsa már eldőlt, ezt is karácsonfává nyisszantotta a fűrész, s reménykedve várt valaki tetszésére.
Mondtam jöhet, kedvelem az egyéniségeket. Vállamra kapni nem volt semmi. Bár nagyon csiklandozta a kíváncsiságomat, miféle szerzet ez, pár napig hálójában szorongva támasztotta a lakás előtti folyosó egyik szegletét. Vasárnap aztán behoztam. Megküzdöttem, hogy törzsét lent a karácsonyfa talp méretéhez faragjam. Mikor végül lábára állt, s megszabadítottam körvonalait rejtő hálóköpenyétől, megrázta magát, és egyszer csak előttem állt életem legszebb fenyőfája. Nem a tiéteké, csak az enyémé, de nekem, ugye, csak ez számít.
Az asszony és egyik fiam nyomban nekiugrott a díszítésnek, keresték az ezüst csillaggal a fa csúcsát. Mintha több csúcsa is lett volna, de egy sem középen. Ez ferdén áll. Fiam próbálta idomítani, de nem lehetett. Nem volt klasszikus csúcs. A törzs, a fent elvékonyodó gerinc nem bukkant elő az ágak közül.
Lassan rájöttem, mi volt az a szemembe ötlő furcsaság, hogy miért volt fent dúsabb tömegű, mint lent, mintha púpos lenne. Tavaly talán, de akár a korábbi évei valamelyikében is történhetett, valaki levágta, talán ellopta a tetejét. Elvitt fentről egy kisebb karácsonyfát, és otthagyta a megcsonkított alsó felet. A fa aztán élt tovább, szép ágaival túlnőtte, betakarta a sebét. A törzse ilyenformán majdnem ugyanolyan vastag fent is mint lent, ezért is volt olyan nehéz, s ezért van, hogy szinte szélesebb, mint amilyen magas.
 Nem lucfenyő, valamelyik sokkal szebb, nemesebb tűlevelű fajta, csak a jódelfin tudja, miféle.
Tényleg gyönyörű. Még él, illatozik, s muszáj szólni hozzá. Mutatom neki, hogy lám, én is fent mennyire kopaszodom. És ha már még sincs neki tovább, tanúsítom ezennel, akkor sem élt hiába.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése