Haiku verseny

A magyar haiku rendezvényekre, melyek mögött jórészt az idén harminc éves Magyar-Japán Baráti Társaság áll,  gyakorta kerül sor a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeumban.

Az idei haiku nap alkalmából Dr. Vihar Judit, a társaság elnöke beszélt arról a kicsiny létszámú, de annál bennfentesebb jelenlévőknek, mit is kellene tennünk, hogy "a haiku tényleg szárba szökkenjen itt Magyarországon".

Ezen eltűnődtünk. A szárba szökkenés vajon hol kezdődik, hiszen már klasszikus minősítésre méltó haiku életművek zárultak le nálunk, például Fodor Ákosé. Az is lehet, a haiku írásnak tömegmozgalommá illik válnia. De hiszen rengetegen ontják nálunk a haikut, tehetségesnél is buzgóbb amatőrök meg profinak nevezhetők. Haikura szakosodott, magát A haiku kiadójának nevező formáció is virágzik. Maradjunk annyiban, hogy ez a szárba szökkenés ("szárba szökkenjen") szóvirág. És pont öt szótag! Kezdő hangütésnek talán valóban jó.

Vihar Judit elmondta, hogy a haiku íráshoz nem alliterálni kell minden áron, a legfőbb irányadó, hogy legyen benne költői erő. Ez világos, és mi magyarok mindig is jók voltunk ilyesmiben, csak a költői figyelem és vele az erő nálunk hagyományosan máshová koncentrál, mint a japánoknál.

"Ne cicomázzuk a verset, mint egy karácsonyfát!"

Ezek szerint ezt csináljuk, legalább is egyes magyarok, és feltűnően sokan, ha már így kellett szóba hozni :-)

A haikunak két nagy csoportja van és ehhez kötődően Japánban 4 klasszikusa:

A Number One Macuo Basó a 17. századból. Előtte a japánok a láncverset szerették, amiben központi elem volt az 5-7-5 morából álló (ennek nálunk a szótag a formai megfelelője)  hokku. Az alkalmi társaságok tagjai akár kimerülésig is rögtönöztek az előttük versben megnyilatkozó valamelyik versszavához kapcsolódva.

A korai időkben vidám első versszak vált később önállóvá. Basó tette igazán naggyá, ünnepélyessé, széppé. Több haiku iskola is keletkezett.

A haiku egyik csoportját képező versek követik a Basó koráig visszanyúló szabályokat. Az első szabály a szótagszám kötöttség, de - idézzük Vihar Judit szavait: "ha véletlenül nem hét szótag van a középső sorban, hanem nyolc, de gyönyörű a vers, akkor semmi baj... Legyen minden természetes. És a hagyományos haikuban nagyon-nagyon fontos, hogy a haiku valamelyik évszakról szóljon. A japánok nagyon büszkék arra, hogy négy évszak van náluk.(!!! :-) - a szerk.) Mi elfogadjuk, nálunk van ugye nyár, tavasz, ősz, tél, satöbbi. ( :-) - a szerk.) Mi inkább bosszankodósak vagyunk, nekünk soha nem tetszik semmi, s akkor azt mondjuk, ááá, már megint itt van ez a tavasz, jaj, hát hol tavasz ez? Itt semmi nem történik. Nyáron: jaj, már megint negyven fokos hőség van, de rossz ez a nyár! Télen: jaj, ilyen hosszú tél, megint fázunk! A japánok azt mondják: ezt kaptuk, ezt kell kihasználnunk, evvel kell élni, és mosolyognak hozzá, és bizony így sokkal több eredményt lehet elérni talán."

Vihar Judit elmondta, hogy minden évszakhoz vannak évszak-szavak (évszakonként kötetet töltenek meg!) tavaszi haikuba tavaszi évszak-szó kell. Cseresznevirágzás a legkedvesebb japán évszak-szó. A japánok tavasszal "az időjárás jelenrésben nem azt nézik, hogy most milyen idő lesz, hanem, hogy hol tart az országban a cseresznyevirágzás".

A másik nagy haiku csoport kialakulása 1860 után kezdődött, amikortól a császár beengedte az európaiakat és az amerikaiakat Japánba, s velük "betódult a nyugati kultúra". "A japánok tízszer jobban majmolták az európai és amerikai kultúrát abban az időben" mint mi a rendszerváltás után. Akkor kezdtek el szabadverseket írni, és feledésbe merültek a hagyományos japán műfajok, így a haiku is. Ekkor jelent meg Maszaoka Siki költő, a negyedik klasszikusnak mondott haiku mester, aki visszaterelte a japán költőket a hagyományaikhoz. Ő adta a hokkunak a máig virágzó haiku nevet. Huszonkétezer haikut írt, bár élt mindössze huszonvalahány évet!  "Ha ő nincs, akkor a haiku sincsen ma, mert ő terjesztette el nyugatra... Hozzánk angol, francia költőkön át jutott el a haiku, és Kosztolányi a Nyugat első nemzedékének egyik fő képviselője tette ismertté." Ekkortól terjedt el hát nálunk.

A modern haikuról részletesebben Czifra Adrienn mesélt. Szavaiból úgy tűnt, hogy a japán költők számára kemény próbatétel a klasszikus haiku hagyományokon túllépni. Különösen, mert a klasszikus hagyományaikban gyökerező kötelességüknek tekintik a modern haiku írásban a világnak irányt mutatni. Érzékeltetésül megemlített Czifra Adrienn egy modern haikut. Sokat mondó:

Nézem a folyót,

kezemből földre csúszik

lassan a banán.

 Hát igen! Ezt a modern egyszerűséget azért még majd utol kellene érni.

Az idei haiku nap nagyszerű meglepetése volt, hogy a képre írott haikuval operáló haiga műfajában, a felnőtt verseny-kategóriában kedves barátunk, Hajdú Gabriella nyerte az első díjat.

Büszkeséggel tölt el bennünket, hogy sok, helyenként  ügyefogyott és ez által bátorító haikunkkal sikerült felhívni figyelmét erre a szép költői formára.

Vihar Judit a Hopp múzeum tavaszias színpadán

Haiga rögtönzés a múzeum udvarán 

Zapcsák Feri kalligrafikus ecsetei

Hajdú Gabi első díjas alkotása a Hopp Múzeum utcai kerítés-tárlatán

D-Vektor Hajdú Gabriella első díjként kapott japán poszterével

















ráadásként: Hajós Gabriella által megzenésített Basó haiku (RáczIstván fordítása)
Sima víztükör/béka ugrál a parton/megcsendül a tó.